Teleki-kastély, Sáromberke

  • Műemlékvédelmi kód:
  • MS-II-m-A-15663
  • cím:
  • Sáromberke (Dumbrăvioara), 340 sz.
  • datálás:
  • XVIII - XX. század
  • stílus:
  • neobarokk
  • tulajdonforma:
  • magántulajdon

A kastély építését 1769-ben kezdte el Teleki Sámuel. Az északi szárny 1769–1770 között épült, a déli szárny munkálatai 1773-ban kezdődtek el. Az építőtelepet a keresett marosvásárhelyi német kőművespallér, Schmidt Pál vezette. Az északi szárny mögött elhelyezkedő melléképületek az ezt követő évtizedekben épültek, a nagyméretű, eredetileg U alaprajzú, gazdasági funkciójú épületet Johann Hoffmann kőművespallér építette 1781–1782 között (napjainkban csak a főúttal párhuzamos, bástyaszerű tömbben végződő része áll).

A mai épületegyüttes arculatát alapvetően a neobarokk központi szárny határozza meg. Ezt a kancellár dédunokája, az Afrika-kutató Teleki Sámuel építtette, Möller István építész (1860–1934), a budapesti Műegyetem tanára tervezte 1912–1914 között. A központi szárny révén jó érzékkel egységesítette a különálló XVIII. századi részeket, hasonlóvá téve az addig kúriaszerűen ható épületegyüttest a barokk világ cour d’honneur-ös kastélyaihoz. A neobarokk szellemében fogant új épület több vonatkozásban is tudatosan használja a barokk-kori szárnyak részletformáit. A kivitelezést Csiszár Lajos, az ekkoriban Marosvásárhelyen igen népszerű építész-vállalkozó vezette. A központi szárny használatba vételére azonban sohasem került sor: a termek végleges kialakítására a két világháború között a családnak már nem volt anyagi ereje, az épületet ekkoriban raktárként használták. A két világháború között a kastélyt még az egyik leggazdagabb berendezésű erdélyi nemesi lakként tartották számon. Második világháború utáni feldúlása és teljes kifosztása során azonban berendezése szinte teljes egészében megsemmisült, napjainkban sajnos csak az írott és képi források alapján tanulmányozható. A XVIII. századi berendezés és funkciók a fennmaradt korabeli leltárak alapján rekonstruálhatók. A nyugati sarokpavilon kivételével pedig a teljes déli szárny (hasonlóan az északi szárny mögötti mellékszárnyakhoz) háztartási, személyzeti és gazdasági rendeltetésű helyiségeknek adott otthont. A család az északi szárny termeit lakta, itt lelhetőek fel a korabeli kastélyok jellegzetes funkciói. A ház urának lakosztálya a nyugati sarokpavilonban volt berendezve, a család nőtagjai által használt helyiségek keletebbre húzódtak, a kettő között helyezkedett el a reprezentatív nagyterem, a „palota”, a nappali ház valamint a háló. A kastély a XX. század elején számos festmény mellett még őrizte Barabás Miklós 1837-ben készített családi portréit is, ezek ma már sajnos csak archív fotókon azonosíthatók.

A két régi épület Mária Terézia korabeli barokkos stílusban készült, mindkettő bolthajtásos és síkmennyezetes volt. Ezek közül két szoba mennyezetét nagyon szép mintás stukkóval díszítették. A két épületszárnyat Teleki Samu manzárdemeletes épülettel és kocsiáthajtóval kötötte össze. Az új épület neobarokk kiképzésével harmonikusan illeszkedik a régi épületek homlokzataihoz. Az U alakban elhelyezkedő három épület egy díszelőudvart, parkot zárt be. Az északi épületszárnyban voltak kialakítva a család reprezentatív és lakóterei: a négyablakos palota vagy díszterem, a nappali, az úr háza, az asszony háza, a Teleki-házaspár hálószobája, a legények és leányok házai, a kancellisták háza és a különböző raktárhelyiségek. A déli épületszárny háztartási, gazdasági rendeltetésű helyiségeket foglalt magába. Itt volt a számtartói ház, a mosó- és sütőház, a konyha és a szakács háza, ezek alatt pedig a zöldséges, a cipótartó és a borospince. Miután elkészült az északi szárny mögött a főúttal párhuzamos mellékszárny, a személyzet és a háztartás funkciói is itt kaptak elhelyezést, a déli szárnyban pedig vendégszobákat alakítottak ki. A déli épületszárny mögött húzódott a második világháború elejéig egy hatalmas, félhenger alakú zsindelyes tetővel fedett lovarda, homlokzatán az építést jelző 1825-ös évszámmal. A családi kriptát szintén Teleki (II.) Sámuel építtette, 1774-ben. 1916-ig oda temetkeztek a kancellárinak nevezett ág tagjai, összesen tizenöt felnőtt és öt gyermek, köztük az építtető könyvtáralapító és dédunokája, az Afrika-kutató (VI.) Sámuel is. A két szakaszban épült kastély tervezőjének neve ismeretlen, a kivitelezési munkálatokat a marosvásárhelyi Schmidt Pál vezette. Az épületek nagyrészt marosvásárhelyi mesteremberek: Friedrich Poch kőművesmester, Györfi Mihály ácsmester, egy Thomas nevű német asztalos és Jacob Mizler lakatos keze munkája, azonban a kőfaragó munkáknál, illetve az épület belső díszítésénél kolozsvári mesterek neve is felbukkan: Josef Hoffmayer és Anton Schuchbauer, aki 1786-ban két szoba stukkódíszeit készítette.

Tulajdonviszony: a kastélyt 2005-ben visszakapta a Teleki-család, de nem szeretnék megtartani.

Hogyan juthat ide?

Hogyan juthat ide?



Linktár