Stubenberg-kastély, Székelyhíd

  • Műemlékvédelmi kód:
  • BH-II-m-B-01195
  • cím:
  • Székelyhíd (Săcueni), Calea Muncii u., 1. sz.
  • datálás:
  • XV – XX. század között
  • stílus:
  • barokk, klasszicista
  • tulajdonforma:
  • köztulajdon

A Stubenberg-kastély története egészen a 15. századig, a Zólyomi családig nyúlik vissza, akik itt hozták létre állandó lakhelyüket. A mai kastély egy része ekkor épülhetett, talán egy korábbi erősség helyén. Irányításukkal a megye legnagyobb uradalma alakult ki, melyet székelyhídi központjukból irányítottak.

Erdély Habsburg kézre kerülése után a Kincstár az uradalmat többször is eladományozta, királyhű, többnyire német birtokosoknak. Ezek sorában kapta meg a területet 1728-ban gróf Dietrichstein János császári és királyi belső titkos tanácsos. Ifj. Dietrichstein János Székelyhídra érkezve a kancelláriába költözött, majd 1750 -1760 között felépítette a mai kastély nyugati szárnyát, melynek alapjául a régi Zólyomi építmény szolgált. Mindeközben az uradalmat Ausztriából hozatott gazdatisztek segítségével helyreállította, majorokra osztotta a birtokot.

A székelyhídi uradalom házasság útján jutott a Stubenberg grófi család birtokába 1830-tól. Ebben az időben a kastély adott otthont a tisztségviselők és udvarbírák irodáinak, innen működtették a egész birtokot. Az urasággal néhány éven át futárokkal és postai úton küldött levelekkel tartották a kapcsolatot, ám gr. Stubenberg József-Félix halála után, a már Székelyhídon született József-Fülöp vette át az irányítást, aki a kornak megfelelő legmodernebb gazdálkodást hozta létre. Az 1840-es évek elején az uradalmi magtár is megépült. Trianont követően az 1921-es romániai földreformtörvény bevezetésével a 12 ezer holdas Stubenberg grófi uradalomból több mint 7000 holdat osztottak szét 280 családnak, melyek egy része hamar állami tulajdonba került. Az állam ebben az időben kezdte meg Máramarosból és a Nyugati havasokból a román lakosok betelepítését a vidékre, akik kedvezményekkel, segélyekkel juthattak itt földhöz. A II. világháború végén a grófi család nyugatra menekült, birtokaikat államosították. A kastély 1948-tól ’52-ig gimnáziumként, majd Vegyes Középiskolaként működött, 1962-től már felsőoktatás is folyt, majd 1989-től visszaállt a középfokú magyar oktatás, külföldi támogatók jóvoltából javult a felszereltség is, ekkor vette fel a “Petőfi Sándor” Gimnázium nevet (majd “Petőfi Sándor” Elméleti Líceum lett).

2010 nyarán a székelyhídi polgármesteri hivatal szerződést kötött a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal, aminek értelmében a kastélyt 49 évre koncesszionálja az alapítvány azzal a feltétellel, hogy felújítja és karbantartja az épületet melyben gyerekotthont létesítenek.

A székelyhídi uradalom 1830-ban gróf Stubenberg Gusztáv birtokába került. 1840 körül megépíttette az éppen napjainkban pusztuló, klasszicista stílusú magtárt, majd a századfordulón átépíttette a régi barokk kastélyt, melynek munkálatai 1906-ban fejeződtek be. Ekkor kapta a bejárat a klasszicizáló, oszlopos előcsarnokot. Vele egyidőben felépíttette az északkeleti alagsoros szárnyat. Victor Siedec bécsi építész kitűnően használta ki a domboldal lejtését: a kastély főhomlokzata földszintes, ám az országútról nézve emeletes.

A szabadon álló, két szorosan egymás mellé épült kastélyszárny, L alaprajzú épületet alkot. A nyugati szárny főhomlokzatának közepén klasszicizáló, nyitott előcsarnok áll: a két pár dór oszloppal és pilaszterekkel díszített középrizalit elé egy, négy pár dór oszloppal tartott, nyitott portikusz épült, amelynek oromzatát középen timpanon, széleit mellvédszerű pártázat zárja le. A baloldali mellvéd már elpusztult. A főhomlokzat keretelt ablakai egyenes záródásúak, egyenes szemöldökkel, díszes szemöldökmezővel. Az épület egytraktusos elrendezésű, az udvar felőli részen boltozott folyosó fut végig. Az északkeleti szárny tizenegy tengelyes. A főhomlokzatból erőteljesen kiugró középrizalit felett manzárdkupolás tető áll. Elé egy kisméretű portikusz épült, amelynek egyenes záródású ajtaja értékes kovácsoltvas munka. Fölötte a Stubenberg címer látható. A portikusz két oldalát egy-egy ion fejezetes oszlop díszíti. Az ablakok egyenes záródásúak. A főbejárattól jobbra az egykori télikert megmaradt része látható. A jobbszárny trapézhomlokzatban zárul. A baloldali homlokzat fölött díszes attika látható. A hátsó mellékhomlokzat emeletes szerkezetű. Középrizalitja a földszinti részen két ablakosztatú, míg emeleti részét egy nagyméretű, félköríves záródású, konzolos törtíves szemöldökű ablak díszíti. A rizalit széleit, az emeleti, részen falsávok emelik ki. A középrizalit két oldalán a homlokzat simán fugázott földszinti része öt-öt, az emelet négy-négy tengelyes. Az összes ablakok egyenes lezárásúak. Az emeletet fugázott falsávok tagolják. A közöttük levő ablakok szemöldökeit stukkó díszítés helyettesíti. Az épület előtt egy elvadult arborétum található, amelyben még fellelhető egy sasmadárral díszített szökőkút maradványai. 

Tulajdonviszony: A Dévai Szent Ferenc Alapítvány koncessziós szerződés alapján bérli.

 

Hogyan juthat ide?

Hogyan juthat ide?



Linktár