Az érmihályfalvi Bernáth család a 19. század elején építette a manzárdtetős, klasszicizáló barokk kastélyt. A Bujanovics család az 1850-es években szerezte meg a birtokot és az udvarházat, majd a második világháború után a katonasághoz került, végül 1968-tól a kisváros egészségügyi intézménye költözött bele. Ekkor épült rá az emelet, amely megváltoztatta az épület jellegét. 

A kétszintes, tornácos ház kőből és téglából épült. Háromszögletű oromzatán az 1918-as évszám látható. A tető konytolt, cseréppel fedett. Az épületet nem lakják, talán hétvégi házként használja tulajdonosa. 

A kúria empire-klasszicista stílusjegyeket hordoz, Damokos Ferenc építtette. Házasodás révén jutott az Eperjessy, majd vásárlás útján a Bartók családhoz.

A kastélyt 1731-ben kezdte építtetni (I.) László, (III.) Pál unokája, (III.) Kelemen és Henter Krisztina gyermeke, a grófi címet nyert (I.) József édestestvére. Az első jelentősebb átalakítás 1770-ben Béldi (I.) Tivadar megrendelésére történt, aki a kastély kertjébe római katolikus kápolnát is építtetett. Az utolsó felújítások már a XIX. század végére tehetők, akkor Béldi (II.) Tivadar (1848-1928) Pákei Lajos kolozsvári építészt bízta meg az átalakítással és bővítéssel.